Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kulcsfogalmak

2008.10.12

 Együttműködési szándék

 

Három módja van annak, hogy a diákokban kialakítsuk és fenntartsuk az együttműködés vágyát: közösségépítés (azaz csoport- és osztályépítés), kooperatív feladatok és jutalmazási/értékelési rendszer alkalmazása.

Közösségépítés (csoport- és osztályépítés). Ami először elfecsérelt időnek tűnik, valójában olyan többszörösen megtérülő befektetés, amely megfelelő társas környezetet teremt ahhoz, hogy a csoportok a lehető leghatékonyabban működhessenek. Általános tapasztalat, hogy azokban az osztályokban, amelyekben hangsúlyt fektettek a közösség építésére, a tanítás sokkal magasabb hatásfokon működött, a diákok sokkal jobban szerették a tanulandó tárgyat és az elsajátítandó anyagot. Ha sikerül kialakítanunk a pozitív közösségtudatot, a kölcsönös bizalmat, szeretetet és megbecsülést a csoportokban és az osztály egészében, akkor olyan környezetet teremtünk, amely a leghatékonyabb tanulást teszi lehetővé.

A közösségépítést célzó gyakorlatok olyan tanulási élményt nyújtanak, amelyhez hasonlót a kizárólag a tudásra összpontosító módszerek nem tudnak előidézni. Azokban az osztályokban, amelyekben korábbi feszültségek vannak, a közösségépítés elmulasztása komoly nehézségeket okozhat a csoportmunkában.

Feladat és értékelési módszerek. A diákok együttműködésre való hajlandóságát nagymértékben befolyásolja a feladat és a jutalmazás módszere. Ha a tanárnak sikerül elsajátítania a feladatosztás és a jutalmazás csínját-bínját, képessé válik olyan kooperatív feladatok megtervezésére, amelyek résztvevőket hatékony együttműködésre késztetik.

A feladat szerkezete akkor kooperatív, ha a diák a rábízott feladatot nem tudja egyedül megoldani. A kooperatív feladatok leggyakoribb változatában a feladatot csoportmunkával lehet megoldani, vagyis csoporttársai segítsége nélkül a csoport egyik tagja sem tudja elvégezni a saját feladatát. Egy másik változatban a csoport minden egyes tagja az elsajátítandó anyagnak csak részét kapja meg. A csoporttagoknak ahhoz, hogy  teljes legyen a kép – úgy mint a mozaik-játékban –, bele kell adniuk a maguk  részét a közösbe. A csoport feladata az, hogy az anyag egészét elsajátítsa.

A jutalmazási módszerek számunkra a jutalmazás elveit jelentik. Jutalmazhatunk egyes személyeket, egy-egy csoportot, vagy megjutalmazhatjuk az egész osztályt is. Ha egyes személyeket jutalmazunk, majdnem biztos, hogy versengés alakul ki az osztályban. Minden diák jobb akar lenni az összes többinél. A gyengébbek újra és újra kudarcot szenvednek, és előbb-utóbb kiesnek a versenyből. Ha a diákokat jutalmazással versengésre kényszerítjük, biztosak lehetünk benne, hogy egyesek lemaradnak.

Ha az egyéneket fejlődésük szerint jutalmazzuk, individuális jutalmazási rendszert alakítunk ki, melyben a diákok nem érzik az egymással való versengés szükségességét, főleg akkor nem, ha értésükre adjuk, hogy mindenki képes a fejlődésre és az elismerés kivívására. Ugyanakkor nem motiválja őket semmi a kooperációra.

Ha viszont jutalmazási rendszer az osztály vagy a csoport teljesítményén alapul, akkor kialakul a kooperatív jutalmazási rendszer, amelyben a diákok bátorítják és segítik egymást.

Csoportjegyek. A kooperatív jutalmazási rendszer alkalmazásakor a diákok jegyei gyakran egymás teljesítményétől függnek; például ha az egész csoportnak olyan egyetlen, közös jegyet adunk, amely az egyéni teljesítmények összességétől függ. A kutatások szerint a kooperatív értékelés nagymértékben befolyásolja a csoportok cél érdekében tett erőfeszítését. Ha például a leggyengébben teljesítő diák eredménye nagy súllyal esik latba a csoport értékelésénél, akkor rendkívül sok buzdítást és segítséget fog kapni a többi csoporttagtól, és a teljesítménye javulni fog.



Noha a csoportos jegyek motiválhatják a diákokat, felvetődik két alapvető probléma. Először is, ha egy diák huzamosan alulteljesít, ezzel ellenszenvet vált ki társaiból. Szemükben ez a csoporttárs akadályt jelent, aki meggátolja őket a cél, a jó csoportjegy elérésében. A megoldást erre a fejlődést értékelő osztályzás kínálja, mely lehetővé teszi, hogy alapképességeitől függetlenül valamennyi diák jól teljesítsen. A másik probléma akkor merül fel, amikor a csoportértékeléseket át kell vezetnünk a bizonyítványba. Ha minden diák bizonyítványában a csoporttal szerzett jegy szerepelne, akkor csoporttársuk teljesítménye egyesek jegyét javítaná, másokét rontaná. Ez nem megoldás. A megoldást erre a dilemmára az jelenti, ha a csoportos értékelést csak év közben használjuk, a bizonyítványban azonban soha.

A csoportokat együttműködésre buzdítjuk. A kooperatív tanulási módszerek igen sokszínűek, alkalmanként - például vetélkedők formájában - erős versengést teremtenek a csoportok között  más alkalommal a csoportok közötti együttműködésre indítanak.

Az értékelési módszerek, és a feladatok szerkezete együttesen dönti el, hogy a csoportokban a csoportok között versengés vagy együttműködés alakul ki. A legkooperatívabb órákon kooperatív értékelési módszerek és feladatszerkezetek működnek a csoportokban és a csoportok között is.

A feladat szerkezete Az egyes csoportok közötti munkamegosztás lehet kooperatív, kompetitív, vagy akár egymástól teljesen független is. Például az egyik csoport munkája hozzájárulhat ahhoz, hogy egy másik csoport elérje a célját; vagy éppen mindkét csoport azonos témán dolgozva versenghet egymással. A csoportok közötti munkamegosztás az, hogy minden csoport munkájának eredménye teljesen egyedi módon járul hozzá a közös osztálycélhoz. A kooperatív feladatszerkezet létrehozásának legegyszerűbb módja, ha különböző csoportoknak párhuzamosan ugyanazt a feladatot adjuk. Ha viszont korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló dolgokért küzdenek a csoportok, akkor egészen biztosan kompetitív feladat-megoldási szerkezetet alakítunk ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





4/B  Együttműködési készség

 

Az elméleti szakemberek egy része a kooperatív tanulás meghatározó vonásának a társas viselkedés fejlődését tekinti, mások ezt a nézetet elvetik.

A társas készségek fejlesztésének szükségessége az osztálytól és az éppen alkalmazni kívánt kooperatív tanulási módszertől függ. Ha olyan módszereket alkalmazunk, amelyekben a feladatok szerkezete nagyon pontosan meghatározott, akkor a feladat fejletlen kooperatív készségekkel is megoldható. Ha viszont összetett kooperatív projektekben dolgoznak, akkor segítségre szorulnak, megtanulják, hogyan figyeljenek egymásra, hogyan oldják fel a konfliktusokat, hogyan osszák be teendőiket, miként kalandozzanak el a kitűzött feladattól, és hogyan bátorítsák egymást. Nem pusztán tanulnak a készségekről, hanem elsajátítják azokat.

A valóságban a társas készségek gyakran helyzetfüggők és nehéz őket más helyzetre átvinni. Ha például egy diák az egyik csoportban megtanulja elvégezni a feladatait, nem biztos, hogy egy másik csoportban is képes ugyanerre. Hogy e készségeknek igazában birtokába jusson, ahhoz számos csoportban kell alkalmaznia. Ez az egyik oka annak, amiért fontos, hogy a diákok számos különböző csoport munkájában vegyenek részt.

Az együttes tanulás akarása, nem pótolja az együttes tanulás készségét. A társas készségek ismeretének szükségessége nem csak azért szükséges, hogy a kooperatív csoportok jól működjenek, hanem azért is, hogy olyan eszközökkel lássuk el a diákokat, amelyekre életükben és munkájukban is mindenképpen szükségük lesz.

 

A legáltalánosabb társas készségbeli gondok, amelyek a kooperatív tanulást akadályozhatják egytől egyig kezelhetők a strukturált megközelítés négy eszközével: szerepek és jelzések; modellálás és megerősítés; módszerek és strukturálás; visszapillantás és tervezés.

 

Egy példa: probléma a kirekesztett diák

 

Készség fejlesztése

Részvétel ösztönzése, egyenlő részvétel, tévedések tisztelete.

 

Szerepek és jelzések

Ösztönző. Az ösztönző dolga, hogy megteremtse a beilleszkedés lehetőségét anélkül, hogy előtérbe hozná a diákot.

 

Modellálás és megerősítés

Részesítsük méltányló figyelemben azokat a csoportokat, amelyek bevonják az összes diákot a munkába.

 

Módszerek és strukturálás

Szóforgó, ellenőrzés párban, háromlépcsős interjú.

 

Visszapillantás és tervezés

Mit teszünk annak érdekében, hogy minden diák érezze benne van a dologban? Hogyan tudjuk biztosítani, hogy valóban így legyen?

 

 

 

 




 

4/C  Módszerek

 

Nagyon sok kooperatív tanulási módszer létezik, és mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága és alkalmazási területe. Mivel mindegyik módszer egy bizonyos funkcióban működik jobban, mint a többi, ezért annak a tanárnak, aki hatékonyan kíván tanítani, minden egyes módszert ismernie kell.

A kooperatív tanulás módszerközpontú felfogása a tanulók közötti interakciók különböző módon történő meghatározásán és megszervezésén alapszik. A módszerek építőelemek, melyek alapos elemzése és meghatározása lehetővé teszi a kooperáción alapuló tanítási órák módszeres megtervezését. Az általunk megcélzott, meghatározott vagy elvárt eredmény érdekében a módszereket kombinálni lehet, akár több módszer kombinációjából álló órák is létrejöhetnek. Használatukkal egyaránt jó eredményeket lehet elérni a tudományos, a nyelvi területeken, az ismeretszerzésben és a társas készségek fejlesztésében. A módszerek rugalmasan használhatók, a régiek folyamatosan továbbfejlődnek, továbbfejleszthetők, de újak is kialakíthatók. Alkalmazásuk a résztvevők számát nem korlátozza.

 

Módszerek, tartalom, tevékenységek

A módszerközpontú megközelítés sarokkövei a módszerek a tartalom és a tevékenységek. A módszer tartalom nélküli „hogyan” utasítás, az osztály társas szervezése, amelyben az egymást követő lépések  meghatározzák a gyerekközi kapcsolatok szerkezetét. A módszer alkalmas arra is, hogy elméleti tudást hordozzon. A tartalom az utasítás „mit”-je , a betűk kiejtésétől a számolásig. Ha a módszert tartalommal töltik meg, tevékenység jön létre. A tartalmat a módszerek hordozzák. Az osztályban a tevékenységet egy adott pillanatban a módszer és a tartalom kombinációjaként határozzuk meg.

 

Miért van szükség sokféle módszerre?

Minden módszer másképp hat a diákokra. Többféle módszer hatásmechanizmusát ismerve, a tanár ki tudja választani a legmegfelelőbbet a kívánt eredmény elérése érdekében.

 

Ahhoz, hogy eldönthessük melyik módszer mire használható a következő szempontokat fontos figyelembe venni:

1 Hogyan segíti a kognitív fejlődést?

2. Hogyan segíti a társas fejlődést?

3. Hogyan illeszkedik legjobban a foglalkozástervbe?

4. Milyen tananyagok tanításában alkalmazhatjuk a legjobban?

Egy foglalkozáson többféle módszer is alkalmazható.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





4/D Kooperatív tanulásszervezés

 

Ahhoz, hogy a csoportokat hatékonyan tudjuk irányítani, az osztályban egy sor olyan képességre van szükségünk, amelyekre a hagyományos tanításban nincs. Mivel a kooperatív tanulásban nagyobb szerepet kap a diák-diák kapcsolat, így a tanulásirányítási készségek egy részét a csoportok megszervezéséhez, a megfelelő zajszint kialakításához, az ültetéshez, az utasításátadáshoz, a feladatok kiosztásához, és összegyűjtéséhez, a csoport viselkedésének szabályaihoz kell használni.

 

A csöndjel

Meg kell állapodnunk az osztállyal egy néma jelben, amelynek a hatására, mindenki azonnal abbahagyja azt, amit éppen csinál, és a tanárra figyel. Amíg a csoportmunka folyik, addig szabályozni kell a zajszintet.

 

Csoportszabályok

A kooperatív tanulás sikeres irányításának fontos eleme, hogy világosan közöljük a diákokkal, hogy mit várunk tőlük. A tanár előre ismerteti az osztály sikeres működéséhez szükséges viselkedést. Fogalmazzuk meg a csoportok működésének szabályait és az egyes diákok egyéni kötelezettségeit.

Milyen szabályokat hozzunk?

  1. Pozitív szabályok legyenek!
  2. Legyenek betarthatóak!
  3. Egyszerű szavakat használjunk!
  4. Ne legyen ötnél több szabály!

 

Ülésrend

A termet úgy kell berendezni, hogy egy csoporton belül a tagok egyforma könnyedséggel kapcsolatba tudjanak kerülni valamennyi csoporttársukkal. Ugyanakkor az összes diáknak erőlködés nélkül látnia kell a tanárt és a táblát is. a csoportok olyan közel legyenek egymáshoz, hogy ne zavarják egymást. A terem egy része kihasználatlanul is maradhat.

 

Utasítások

Egy kooperatív foglalkozás többféle, több lépésből álló módszert tartalmazhat. A tanárnak nagyon bonyolult utasításokat kell nagyon tömören megfogalmaznia azért, hogy a diákok minél kedvezőbben tudják felhasználni az időt, amelyet egymással töltenek. A helyesen irányított kooperatív órán, a tanár ötödannyi időt beszél, mint egy hagyományos órán, a fennmaradó időt pedig fenntartja a tanulás és a diákok közti interakciók számára.

 

Az anyagok és eszközök szétosztása

Alakítsunk ki hatékony technikát arra, hogyan osszuk szét az órán használatos eszközöket, feladatokat. Amikor csak lehet, egyidejű irányítást kell alkalmazni az anyagok szétosztásában.

 

A tanulásirányítás célja

A tanulásirányítás megfelelően kifejlesztett rendszerének az a célja, hogy megszüntesse önmagát, azaz a nagyon jól szervezett osztályban a diákok megtanulják önmagukat irányítani. Jól irányított osztályban a diákok belülről jövő elismerést kapnak azzal, hogy felelősek saját tanulásukért és társas fejlődésükért.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.